Harmadik

Sehun

Suli után Jongin, Joonymun és én egyenesen hozzánk mentünk, hogy már most ráhangoljuk magunkat a holnapi napra. Szerencsére a szüleim sokáig dolgoztak, így nem kellett aggódni kellemetlen vendégek miatt. Elővettem három doboz sört, míg két barátom helyet foglalt a konyhaasztalnál. Nem akartam berúgni, a cél az volt, hogy jól érezzem magam és elfeledkezzem a gondjaimról. 

- Na, és mi a helyzet Hanával? - érdeklődött Jongin egy pimasz mosollyal az arcán. - Nekem úgy tűnik, eléggé maga alatt van. 

- Hadd legyen - vonta meg a vállam érdektelenül. - Ő harcolta ki a szakítást, én próbáltam menteni a menthetőt. Csak magát hibáztathatja - csaptam le a söröm az asztalra idegesen, ahogy felidéztem magamban elválásunk emlékét. 

- Akkor - vett egy mély levegőt sötét hajú barátom, mielőtt belekezdett volna mondandójába. - Gondolom, nem bánod, ha bepróbálkozom nála...

Erre a kijelentésre összeszűkítettem a szemeim. 

- Nem hiszem, hogy ez jó ötlet, Jongin - szólt közbe Joonmyun dühös arckifejezésem láttán. - Hana mégis csak a legjobb barátunk. Ha lenne nála esélyed, akkor veled jött volna össze és nem Sehunnal. 

- Lehet, azóta megváltozott az ízlése - elmélkedett Jongin. 

- Felőlem nyugodtan - vontam vállat ismét, mintha nem érdekelne, de legbelül zavart, hogy a legjobb barátom máris le akar csapni a volt barátnőmre. - Ha szeretnél egy idegesítő, hisztis, féltékeny csajt, akkor nyugodtan, a tied lehet. 

- Nahát - kezdte döbbentem a legidősebb, miután legurította a sörös doboz tartalmának felét. - Nem is tudom, mikor láttatlak ilyen... ridegnek. 

- Két éve, mielőtt összejött Hanával. - egészítette ki Jongin egy sunyi mosollyal az arcán. - Ne már haver, nem zárkózhatsz be, csak azért mert dobtak. 

- Hé, én dobtam őt! Kezdett elviselhetetlen lenni az utóbbi időben - mondtam, majd ittam egy kortyot enyhén alkoholos italomból. 

- És mi van azzal az új lánnyal? - kíváncsiskodott Joonmyun.
- Csak beszélgetünk. Holnapután találkozunk a táborban - kuncogtam sejtelmesen. 

- Alig egy hete dobtad Hanát, és máris új lány a láthatáron, ráadásul a Yonsei Gimiből, ez nem semmi - csapta össze a kezeit Jongin elégedetten. - Remek tanítványom vagy, Sehun.  

- Hana ki lesz bukva, ha megtudja.

- Majd Jongin megvigasztalja - veregettem meg a vállát a mellettem ülő fiúnak.

- Valójában csak vicceltem - köszörülte meg a torkát az említett és újabb kortyot ivott a söréből. - Hana nem az esetem. Én valami domináns, dögös csajt akarok, a Yonsei pedig tele van ilyen lányokkal. Mind a hárman becsajozunk, kerítek neked is valakit Joonmyun, ne aggódj - kacsintott rá Jongin. 

Habár Joonmyun volt a legidősebb az osztályban, ő rendelkezett a legkevesebb tapasztalattal csajozás terén. Sosem járt még senkivel, pedig a kinézetével semmi gond nem volt. A lányok imádták a helyes pofiját és a stílusát, de akárhányszor hozzászólt egy csaj, egyszerűen nem tudta kezelni a helyzetet, és megfutamodott. 

Hana

Miután elbúcsúztam Krystaltól, egyenesen hazamentem. Útközben azon töprengtem, hogy hogyan oldhatnám meg a szobacserét. Legalább két hetet várhatott volna az az idióta, mielőtt kidob, de persze megint csak magára gondolt, az eszébe sem jutott, hogy talán nekem kellemetlen lehet ez az egész. Két választásom volt, az egyik, hogy keresek valakit, aki jóban van Sehunnal és szívesen cserél velem, vagy hagyom az egészet, és kibírom még ezt a tíz napot vele. Valójában egyik sem kedvezett nekem, mert ha úgy visz fel csajt, hogy én is ott vagyok, akkor biztos kiborulok, de ha úgy visz fel csajt, hogy nem is tudok róla, esetleg másnap vagy később szembesülök vele, még rosszabbul fogom érezni magam. Nem mintha érdekelne, csak nem készültem még fel rá, hogy mással lássam.
Otthon több, mint egy óráig tartott, míg összepakoltam. Nem akartam túl sok mindent vinni, és ez megnehezítette a dolgomat. Akárhogy variáltam a ruhadarabokat, tíz napi öltözék nem kevés, és nem kis helyet foglal. Emellett, szükség volt még olyan dolgokra, mint például törölköző, tusfürdő, bikini a pancsoláshoz, a balett cuccom és még tisztasági szerek, amik nélkül sehová sem megy egy lány.
Mindenki izgatottan várta a holnapot, miközben én gyomorgörccsel feküdtem az ágyban, és Sehun régi "Jó éjszakát" sms-eit olvasgattam. Mekkora hülye vagyok, a telefonszámát kitöröltem, az üzenetekről meg elfeledkeztem.

"Alig várom, hogy lássalak holnap. Egész nap te jársz a fejemben. Szép álmokat."

Ezt még a kapcsolatunk legelején írta, amikor összejöttünk. Megfájdult a szívem, ahogy visszaolvastam a kedves sorokat.
- Utállak - morogtam halkan, majd megnyomtam a törlés gombot. Másfél órába telt, mire megszabadultam mind a 400 üzenettől, és szomorúan könyveltem el, hogy az utóbbi félévben, kevesebb mint 50 sms-t írt, és azokból is áradt a ridegség. Ennyire eltávolodtunk egymástól? Észre sem vettem.
Felsóhajtottam, és elraktam a telefonom, majd kényelmesen hasra fordulva lehunytam a szemeim, és elaludtam. 

Furcsamód másnap én is izgatottam ébredtem, és egy részem alig várta, hogy elinduljunk. Igaza volt Krystalnak, nem búslakodhatok Sehun miatt, míg őt az sem érdekelte, mi van velem. Hátha találok ott egy másik fiút, elvégre nem csak a mi osztályunk lesz abban a táborban. Ennek reményében álltam a tükör elé, hogy normális, boldog arcot varázsoljak magamra. Egy kis smink és egy hamis mosoly bármire képes. Nem szabad kimutatnom, hogy még nem vagyok túl a történteken. Fél hetet ütött az óra, amikor elbúcsúztam anyától és a húgomtól. Apa bepakolta a bőröndöm a kocsiba, és mivel csak nyolcra ment dolgozni, ezért be tudott vinni a sulihoz, aminek nagyon örültem. Semmi kedvem sem volt gyalogolni akkora csomaggal. 

- Vigyázz magadra, és add át üdvözletem Sehunnak - fordult hátra apa, hogy elköszönjön.
- Hányszor mondjam még, hogy már nem vagyunk együtt?! - világosítottam fel sokadjára.
- Ne haragudj, mindig el felejtem. Annyira szokatlan, elvégre az utóbbi két évben szinte összenőttetek, és úgy vártátok a tábort.
- Kösz, hogy emlékeztetsz rá - fintorodtam el, miközben kiszálltam a kocsiból. Ennyit a pozitív hozzáállásomról.
Édesapám követett, és a csomagtartóhoz sétált, hogy kivegye belőle a bőröndöt.
- Akkor jó utat, és érezd jól magad - nyomott egy puszit az arcomra. Félperccel később intettem egyet neki, ahogy elhajtott a kocsival, majd elindultam a buszhoz. Az iskola mögötti parkolóban egy hatalmas fehér busz várta a táborozókat. Egyből kiszúrtam Krystalt, aki legnagyobb meglepetésemre Sehun mellett állt. Az ex-barátom éppen a telefonján pötyögött valamit, miközben Krystal lelkesen magyarázott neki. Vettem egy nagy levegőt, és elindultam feléjük. Itt az ideje, hogy megtörjem a jeget, és egy magabiztos, boldog nő szerepét vegyem magamra.
- Sziasztok - léptem oda hozzájuk.
- Szia Hana - köszönt lelkesen Krystal, mire Sehun felkapta a fejét, és egy mogorva "csá" után egyszerűen elsétált. Egy pillanatra sem vette le a szemeit a telefonja kijelzőjéről, miközben felszállt a buszra.
- Kivel beszél? - kérdeztem kíváncsian. 

- Nem tudom - vont vállat barátnőm, de a négy év együtt töltött időnek köszönhetően száz százalékosan biztos voltam benne, hogy hazudik.
- Hazudsz - állapítottam meg összeszűkített szemekkel.
- Szerinted nem elmondanám, ha tudnám? - tárta szét a kezeit frusztráltam. - És, hogy bebizonyítsam az igazat, azt is megosztom veled, hogy Sehun találkozni fog valami csajjal a táborban.
- Cs-csajjal? - habogtam, miután felfogtam az imént hallottakat. Ilyen könnyedén lezárta azt a két évet? Ha így van, semmit sem jelentettem neki.
- Ja, Jongin mondta. Szerintem vele beszélt Sehun, de nem vagyok biztos benne.

- Mi az, hogy nem vagy biztos benne? Itt álltál mellette az előbb!

- Nem szokásom beleolvasni másik üzeneteibe.
- Mindegy... - horkantottam fel, és odasétáltam a busz oldalához, és beraktam a csomagom a többiekéhez.
- De ugye nem ezért fogsz kibukni a táborban? - sétált mellém a szőke lány, miközben átkarolta az egyik vállamat. Nos, ezen a kérdésen még nekem is el kellett gondolkodnom. Zavart. Nagyon zavart, hogy Sehun máris talált valaki mást, míg én csak szenvedek a vesztesége miatt. De nem szabad, hogy erre más is rájöjjön. 

- Dehogy is - mosolyodtam el, és még magam is meglepődtem milyen magabiztossággal jöttek belőlem a szavak. - Mellesleg, még nem mondtam, de én is találkozom egy fiúval a táborban.
- Tényleg? - nézett rám hitetlenkedve. - Nem is mondtad...
- Mert ez az egész még nagyon friss, és nem akartam, hogy mindenki arról beszéljen, milyen gyorsan túlléptem Sehunon. - Na jó, lehet túlzásba estem, de nem mutathatom ki a gyengeségem.
- Ez esetben, ha te és Sehun is mással randiztok, akkor nem lesz semmi gond. Alig várom, hogy megismerhessem az új fiút!
- Krystal, Hana - hallottuk meg osztályfőnökünk  kellemesen mély hangját a busz ajtajából. - Szálljatok fel, mindjárt indulunk - utasított, majd elindult  néhány másodperce érkező autó felé.
- Gyere - húzott maga után a barátnőm. A busz már tele volt, mindenki időben érkezett, és elfoglalták a helyeket. Krystallal hátra mentünk. Bal oldalt a legutolsó két ülésen Jongin és Joonmyun ült, akik mosolyogva intettek egyet, amikor megláttak. Krystal leült eléjük Jessica mellé, míg az egyetlen szabad hely a másik oldalon volt - Sehun mellett. Nos, igen, eredetileg együtt ültünk volna, de most kizárt, hogy mellette töltsek három órát
- Khm - köhintettem határozottan, hogy magamra vonjam a figyelmét. - Sehun!
Az említett rám nézett, majd mikor látta, hogy hozzá beszélek, kivette egyik füléből a fülhallgatót.
- Mi van?
- Azt hiszem, rossz helyen ülsz.

- Miért is? - pislogott rám kíváncsian.
- Akkor máshogy fogalmazok - forgattam meg a szemeim. - Ülj el innen, mert ez az egyetlen szabad hely, és nem vágyom a társaságodra.
- Ez kölcsönönös - nevetett cinikusan.
- Nos, akkor? - tártam szét a kezeimet.
- Mi van? - játszotta az értetlent, és láttam rajta, hogy egyre jobban élvezi az idegesítésemet.
- Ülj el!
- Ugyan, srácok - szólt közbe Joonmyun a másik oldalról. - Nehogy ezen veszekedjetek már.
- Te maradj csendben! - pillantottam rá mérgesen, mire azonnal elhallgatott. 

- Utoljára mondom, ülj el innen, vagy cserélj helyet valakivel - dühödtem be most már végleg.

- És mégis megmondanád, hogy hová üljek, te nagy okos? Már egy szabad hely sincs. Vagy leülsz mellém vagy állhatsz ott három órán keresztül, nekem mindegy - vonta meg a vállát Sehun, és magamban elmosolyodtam, amiért nekem is sikerült éppen annyira felbosszantanom őt, mint ahogy ő neki engem. 

- Khm - hallottuk meg Mr. Wu türelmetlen hangját előről - Hana, leülnél, kérlek?

- De Seonsaengnim...

- Ülj le! - nézett rám komolyan, így inkább feladtam, és akaratlanul, de helyet foglaltam az ex-barátom mellett. 

- Nos, ha mindenki rám figyel, akkor bemutatnám Miss Park Jinát, ő lesz a tánctanár és a műsortok koreográfusa. Ha segítségre van szükségetek, bátran forduljatok hozzá - mondta Mr. Wu, mire mindenki nagy szemekkel méregette az új tanárnőt. 

- Annyeonghaseyo - szólalt meg kedves hangon a Jinának nevezett nő, majd meghajolt. - Nagyon örülök a találkozásnak, remélem, jól megértjük majd egymást, és mindenki tudása legjavát fogja nyújtani. Nyugodtan szólítsatok Jinának, és hagyjuk a formaiságot, nem vagyok még olyan öreg.

- Rendben, akkor indulhatunk - mondta az osztályfőnök. Az ajtók bezárultak, a sofőr beindította a motort, és kezdetét vette a három órás út. Az osztály nagy része bedugta a fülest a fülébe, hogy zene hallgatással töltse az időt, míg néhány beszélgetni kezdtek.
Rákönyököltem az ülés karfájára, és azon gondolkodtam, mi tévő legyek. Lehet még sem kellett volna hazudnom Krystalnak, mégis hogy szerezzek egy fiút a másik iskolából, akit az új pasi jelöltemként fogok bemutatni? És vajon ki lehet az a lány, akivel Sehun beszélget? Óvatosan oldalra sandítottam, és láttam, hogy volt kedvesem szorgosan pötyög valamit a Kakao Talk ablakába. Kicsit közelebb hajoltam, de csak úgy, hogy ne legyen túl feltűnő. És Siker! Tökéletesen láttam a lány nevét.
- Ki az a... Chaerin? - kérdeztem magamtól, és észre sem vettem, hogy hangosan is kimondtam a gondolatomat. Sehun rám nézett, és összeszőkített szemekkel megszólalt.
- Semmi közöd hozzá, és örülnék, ha nem ütnéd bele az orrod mindenbe - Ezzel ismét a telefonja felé fordította a figyelmét.
- Hogy lehetsz ekkora bunkó? - motyogtam mérgesen, miközben elhúzódtam tőle, és összekulcsoltam a karjaim magam előtt.